Az előző rész tartalmából:
Elhesegettem a mindenféle idióta gondolatot, majd a csóajtót használva, lemásztam abba a titkos alagútba, amelyet rajtam kívül nem ismert senki. Nagyon klassz volt, mivel az épület minden szegletébe, vagy azon kívülre eljutottam anélkül, hogy bárki észrevehetett volna. Síri csöndben ellopakodtam a második csapóajtóig és résnyire nyitottam azt.
Viszont amit akkor hallottam és láttam megváltoztatott MINDENT. Luke és Dave egymással szemben álltak és farkasszemet néztek.
- Mégis mit gondolsz meddig tudom még eltüntetni az apró nyomfoszlányokat, meddig leszek képes még visszafogni és hazudozni?? Lehet, hogy bérgyilkos vagyok, de Aliciát átvágni nem kis meló. Úgy vág az esze mint a borotva. Nem mellesleg szeretem is. Miért hazudnék neki ha egyszer azt sem tudjuk, hogy miért kellett elintéznünk a családját, mert a főnök nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, lehet, ho...-hadarta Dave ingerült, mégis folytott hangon, de Luke a szavába vágott:
- Te idióta!! Nem a családját kellett volna kiiktatni, hanem Aliciát!! Ő volt a célpont!! Még a főnök testvére hibázta el, ez pedig egy halálbüntetéssel lett jutalmazva. De mivel Alicia felépült, a főnök megparancsolta, hogy képezzük ki. Nem tud..
- Mire is volt akkor ez jó?? Vagy egyáltalán miért akarta kicsinálni, ha utána meg befogadja?! Mi volt ez valami tűzpróba?! -üvöltötte torka szakadtából Dave.
- Halkabban már te barom!!! Üvöltesz itt mint a fába szorult féreg!! Mi az félsz??!! Azok szoktak ordibálni akik be vannak szarva!! -próbálta lecsitítani egy kicsit Luke. Sikertelenül.
- Igen bazd meg tele van a gatyám, mert Alicia nagyon közel került a megoldáshoz, és amilyen elszánt nemsokára meg is találja azt. Jah nem mellesleg Vadásznak hívják, mert mindenkire lecsap, akinek birtokában van akár egy aprócska nyomfoszlány is. Megszerzi a nyomot és a lehető legkegyetlenebb módon nyírja ki az illetőt. És emellett az aprócska probléma mellett ott van az a másik parányi is, hogy ha Alicia rájön, a drága főnökünk engem fog felelősségre vonni, és azt hiszem tudjuk, hogy milyen is az -szórt szikrákat Dave szeme, de Luke meg se rezzent.
- Rendben szerintem akkor ezt a témát már így is túltárgyaltuk. A kis szerelmetes monológod pedig habár könnyeket csalt a szemembe -mondta gúnyos mosollyal az ajkain Luke, és megtörölgette a szemét egy szomorú arckifejezés kíséretében - és igazán megható volt -szipogta -de nem változtat semmin -folytatta kegyetlenül. -szerintem azt, hogy szereted, még te magad sem gondoltad komolyan -vihogott idétlenül -tudod nem szokás hazudozni annak akit szeretünk. -Mint egy hiéna esküszöm -jah és ha nem teljesíted a feladatod, akkor az egyetlen dolog amit kívánni fogsz, az egy kevésbé fájdalmas halál lesz -fejezte be vészjósló hangon Luke. Megfordult és elsétált az asztalához, majd az iratokat kezdte rendezgetni rajta. -Elmehetsz! -szólalt meg végül. Igen nektek talán ez egy kicsit furcsa de mi csak akkor távozhatunk egy megbeszélésről, ha a felettesünk azt mondta. Viszont akkor villámgyorsan ki kell slisszolnunk a kijáraton. Dave viszont, mint valami kőszobor állt ott, mereven. Luke hátrafordult és megindul volna a szoba másik felén levő irattár felé, mikor meglátta a megdermedt Dave-et. Ekkor az arca vörösebb lett mint egy rák, úgy üvöltötte el magát.
- Mit állsz még itt, mint egy rakás szerencsétlenség??!! Takatodj!!! -Dave ekkor mint valami robot indult meg az ajtó felé -jah és hamár úgyis arra mész csukd be magad után az ajtót, és keresd meg azokat a mihaszna őröket. Üvöltsd le a fejüket, majd mondd meg nekik, hogy hordják ide azt a lusta seggüket és ne engedjenek be senkit!!! Egyedül akarok lenni. Ez parancs!! -mondta ellentmondást nem tűrően.
- Igenis -adta meg Dave a választ. Kiment a szobából, hogy teljesítse feladatát. Ekkor Luke elővette a telefonját és már hívott is valakit.
- Kellesz. -ennyit mondott és kinyomta. Ekkor egy még számomra is ismeretlen hátsó ajtón belibegett egy abszolút meztelen szőke nőci. Mivel ezt nem akartam sem látni, sem hallani, vagy egyáltalán tudni róla, óvatossan visszahelyeztem az ajtót a helyére, és elindultam a szobám felé.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, félúton visszafordultam, hogy mégis bemenjek Luke-hoz. Egy pillanat alatt felállítottam magamban a tervem, és a megvalósíthatóságában sem kételkedtem. Miután meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, gyorsan visszamásztam a felszínre és bekopogtam Lukehoz. Hál'isten Dave sokáig szokta osztani az embereket, szóval az őrök még sehol sem voltak. Mikor nem érkezett válasz újra kopogtam, ezúttal hangosabban. Meghallottam egy "gyere-t" ezért benyitottam. Arra azonban nem számítottam, hogy Luke ezt nem nekem mondta. AWKWARD. Asszem, jobb lesz, ha nem fejtem ki...
- Te meg mit keresel itt?? Ki engedett be? Hol a faszban vannak az őrök??
- Neked is szia Luke. Mert elméletben illik köszönni. Nem tudom, hogy hol van Rich és Josh -(ők Luke testőrei, nem mintha szüksége lenne rájuk)- és egyébként sem vagyok, se az anyjuk, se a titkárnőjük, se a feleségük, sem pedig bármi másuk -nézek lenézően a szőkeségre, aki időközben magára kapta Luke polóját. A tekintetemet újra Luke-ra szegezem -mellesleg kétszer kopogtam, majd hallottam egy "gyere-t" és azt gondoltam, hogy nekem szólt. Hát úgy nézem nem -mondtam nem kis éllel a hangomban. Ekkor már nem tudtam eldönteni hogy melyikük arca vörösebb -jah amúgy csak szabit akartam kivenni, magamnak és Jennának, de látom el vagy foglalva. -mondom gúnyosan -vagy esetleg van rám fél perced?! -folytatom flegmán. Luke köpni-nyelni nem tudott a megalázástól, de valahogy mégis erőtt vett magán.
- Rendben. Menjetek. Maradjatok ameddig szeretnétek. Mostanában rengeteget dolgoztatok, szóval pihenjétek ki magatokat. Vigyétek el az egyik magángépünket. Vigyázz magadra és Jennára is. Tudod milyen butus tud lenni. Ne keveredjetek bajba, világos??!
-Igen 'apa' -mondtam röhögve. Erre ő is elröhögte magát, csak a plázacica hallgatott. Na igen belsős poén. Luke-ot néha 'apu-nak' hívom, mert velem olyan apáskodó. Amikor ezt egyszer megemlítettem neki, azt mondta, hogy azért, mert engem olyan régóta ismer, és a viszonyunk is olyan, hogy számára olyan vagyok, mintha a lánya lennék. Szóval elég jó a viszonyunk, még ha jelenleg bele tudnám folytani egy kanál vízbe, azt se fogom soha elfelejteni, amit az elmúlt 10 évben tett értem -na akkor megyek, had faljátok egymást tovább. -kacsintottam és boldogan indultam meg az ajtó irányába, hisz elértem a célom. Tudtam, hogy ha Luke-ot sikerül eléggé zavarbahoznom, elérem, hogy úgy engedjen el, hogy azt se tudja, hogy hova megyek, meddig és még egy repcsit is kaptam hozzá. Jah és majd csak négy-öt hét múlva fog rádöbbenni, hogy én aztán vissza nem jövök többet. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még Luke utánnam szólt:
- Alicia!
-Igen? -fordultam vissza.
-Ha lehet arról amit itt láttál..
-Mit láttam? -mutattam egy ártatlan képet.
- Ezért imádlak én ennyire -mondta angyali mosollyal az ajkain. Még adott egy puszit a homlokomra, jó szorosan megölelt, végül összeborzolta a hajam és elengedett, hogy had pakoljak. Tudom, hogy nem hazudott volna nekem, csak a parancsot teljesítette. Szívesen magammal vinném, de ő nem szegné meg az esküt. Túlságosan hű a ligához. Azért hiányozni fog.
Elindultam a szobám irányába, remélve, hogy nem futok össze senkivel. Sajnos, az imáim nem találtak meghallgatásra, mivel a sarkon összeütköztem Dave-vel. Magamban szitkozódtam egy sort, majd kifacsartam magamból egy mosolyt. Mentem volna tovább, de elkapta a kezem és visszahúzott.
- Mi az? Valami baj van? -kérdezte kedvesen. Szerettem. És talán még most is. De az a mérhetetelen sok hazugság.. nekem egy "kicsit" sok. Talán idővel meg tudok neki bocsátani. De nem most. Előbb elmegyek, és megteszem azt amit már régen meg kellett volna. Bosszútállni, és a Bérgyilkosok Ligáját végleg kiiktatni. Nem fog több ártatlan ember meghalni. Csak az ilyen szörnyetegek, mint ők.
- Hahó!! Alicia!! Kicsim!! -feleszméltem a gondolkodásomból és csak most vettem észre, hogy a két kezemnél fogva ráz.
- Mi az?? Hééé hagyd ezt abba!! -rivallok rá.
- Huh, de rám ijesztettél. Mi van veled?? Történt valami??
- Nem csak fáradt vagyok egy kicsit. Azt hiszem veszek egy hosszú, forró fürdőt, és alszok egy jót.
- Nekem jobb ötletem van -húzta pervez vigyorra a száját.
- Ne most tényleg fáradt vagyok, és.. -itt megszakat a mondandóm ugyanis egy pengeéles samuraj kard repült felém. Elkaptam a levegőben a markolatát, mielőtt még ketté hasított volna, majd mikor megláttam, hogy ki volt a merénylő, elkezdtem torkomszakadtából üvölteni:
- Ki ez a fasz?? Kicsinállom!! Majd megtudod öcsikém, hogy milyen az a kegyetlen halál!! Az anyádat hasítsad ketté amiért elkövette azt a hatalmas bűnt, hogy egyáltalán teherbe esett veled. Hogy jössz te kis hímringyó ahhoz, hogy megpróbálj megölni??!! Nálad 10x jobbak is próbálták már, sikertelenül. De azt hiszem megmutatom neked, hogy mi jár azoknak, akik velem kezdenek ki. Jah egyébként, nekem ehhez nincs szükségem erre -mondtam és a kardot beleszúrtam a falba. Megindultam felé, de Dave megpróbált lefogni. -Engedj!
- Nem!! Az a srác nem bénázott, hanem profi. Csak bemutatta, hogy egy igazi bérgyilkosnak mennyire kell ébernek lennie. És nem mellesleg ő a főnök fia. -mondta hallkan és nyomatékosan.
- Leszarom hogy ki ez a pöcs felőlem aztán Vilmos herceg is lehetne, velem akkor sem kezdhet ki. Ha pedig már úgy is vendégségben van, bemutatnám neki, hogy milyen az Alicia Jazmin Queen féle vendégszeretet! -mondtam majd kitéptem magam Dave szorításából és nekiindultam.
- Mégis mit gondolsz meddig tudom még eltüntetni az apró nyomfoszlányokat, meddig leszek képes még visszafogni és hazudozni?? Lehet, hogy bérgyilkos vagyok, de Aliciát átvágni nem kis meló. Úgy vág az esze mint a borotva. Nem mellesleg szeretem is. Miért hazudnék neki ha egyszer azt sem tudjuk, hogy miért kellett elintéznünk a családját, mert a főnök nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, lehet, ho...-hadarta Dave ingerült, mégis folytott hangon, de Luke a szavába vágott:
- Te idióta!! Nem a családját kellett volna kiiktatni, hanem Aliciát!! Ő volt a célpont!! Még a főnök testvére hibázta el, ez pedig egy halálbüntetéssel lett jutalmazva. De mivel Alicia felépült, a főnök megparancsolta, hogy képezzük ki. Nem tud..
- Mire is volt akkor ez jó?? Vagy egyáltalán miért akarta kicsinálni, ha utána meg befogadja?! Mi volt ez valami tűzpróba?! -üvöltötte torka szakadtából Dave.
- Halkabban már te barom!!! Üvöltesz itt mint a fába szorult féreg!! Mi az félsz??!! Azok szoktak ordibálni akik be vannak szarva!! -próbálta lecsitítani egy kicsit Luke. Sikertelenül.
- Igen bazd meg tele van a gatyám, mert Alicia nagyon közel került a megoldáshoz, és amilyen elszánt nemsokára meg is találja azt. Jah nem mellesleg Vadásznak hívják, mert mindenkire lecsap, akinek birtokában van akár egy aprócska nyomfoszlány is. Megszerzi a nyomot és a lehető legkegyetlenebb módon nyírja ki az illetőt. És emellett az aprócska probléma mellett ott van az a másik parányi is, hogy ha Alicia rájön, a drága főnökünk engem fog felelősségre vonni, és azt hiszem tudjuk, hogy milyen is az -szórt szikrákat Dave szeme, de Luke meg se rezzent.
- Rendben szerintem akkor ezt a témát már így is túltárgyaltuk. A kis szerelmetes monológod pedig habár könnyeket csalt a szemembe -mondta gúnyos mosollyal az ajkain Luke, és megtörölgette a szemét egy szomorú arckifejezés kíséretében - és igazán megható volt -szipogta -de nem változtat semmin -folytatta kegyetlenül. -szerintem azt, hogy szereted, még te magad sem gondoltad komolyan -vihogott idétlenül -tudod nem szokás hazudozni annak akit szeretünk. -Mint egy hiéna esküszöm -jah és ha nem teljesíted a feladatod, akkor az egyetlen dolog amit kívánni fogsz, az egy kevésbé fájdalmas halál lesz -fejezte be vészjósló hangon Luke. Megfordult és elsétált az asztalához, majd az iratokat kezdte rendezgetni rajta. -Elmehetsz! -szólalt meg végül. Igen nektek talán ez egy kicsit furcsa de mi csak akkor távozhatunk egy megbeszélésről, ha a felettesünk azt mondta. Viszont akkor villámgyorsan ki kell slisszolnunk a kijáraton. Dave viszont, mint valami kőszobor állt ott, mereven. Luke hátrafordult és megindul volna a szoba másik felén levő irattár felé, mikor meglátta a megdermedt Dave-et. Ekkor az arca vörösebb lett mint egy rák, úgy üvöltötte el magát.
- Mit állsz még itt, mint egy rakás szerencsétlenség??!! Takatodj!!! -Dave ekkor mint valami robot indult meg az ajtó felé -jah és hamár úgyis arra mész csukd be magad után az ajtót, és keresd meg azokat a mihaszna őröket. Üvöltsd le a fejüket, majd mondd meg nekik, hogy hordják ide azt a lusta seggüket és ne engedjenek be senkit!!! Egyedül akarok lenni. Ez parancs!! -mondta ellentmondást nem tűrően.
- Igenis -adta meg Dave a választ. Kiment a szobából, hogy teljesítse feladatát. Ekkor Luke elővette a telefonját és már hívott is valakit.
- Kellesz. -ennyit mondott és kinyomta. Ekkor egy még számomra is ismeretlen hátsó ajtón belibegett egy abszolút meztelen szőke nőci. Mivel ezt nem akartam sem látni, sem hallani, vagy egyáltalán tudni róla, óvatossan visszahelyeztem az ajtót a helyére, és elindultam a szobám felé.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, félúton visszafordultam, hogy mégis bemenjek Luke-hoz. Egy pillanat alatt felállítottam magamban a tervem, és a megvalósíthatóságában sem kételkedtem. Miután meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, gyorsan visszamásztam a felszínre és bekopogtam Lukehoz. Hál'isten Dave sokáig szokta osztani az embereket, szóval az őrök még sehol sem voltak. Mikor nem érkezett válasz újra kopogtam, ezúttal hangosabban. Meghallottam egy "gyere-t" ezért benyitottam. Arra azonban nem számítottam, hogy Luke ezt nem nekem mondta. AWKWARD. Asszem, jobb lesz, ha nem fejtem ki...
- Te meg mit keresel itt?? Ki engedett be? Hol a faszban vannak az őrök??
- Neked is szia Luke. Mert elméletben illik köszönni. Nem tudom, hogy hol van Rich és Josh -(ők Luke testőrei, nem mintha szüksége lenne rájuk)- és egyébként sem vagyok, se az anyjuk, se a titkárnőjük, se a feleségük, sem pedig bármi másuk -nézek lenézően a szőkeségre, aki időközben magára kapta Luke polóját. A tekintetemet újra Luke-ra szegezem -mellesleg kétszer kopogtam, majd hallottam egy "gyere-t" és azt gondoltam, hogy nekem szólt. Hát úgy nézem nem -mondtam nem kis éllel a hangomban. Ekkor már nem tudtam eldönteni hogy melyikük arca vörösebb -jah amúgy csak szabit akartam kivenni, magamnak és Jennának, de látom el vagy foglalva. -mondom gúnyosan -vagy esetleg van rám fél perced?! -folytatom flegmán. Luke köpni-nyelni nem tudott a megalázástól, de valahogy mégis erőtt vett magán.
- Rendben. Menjetek. Maradjatok ameddig szeretnétek. Mostanában rengeteget dolgoztatok, szóval pihenjétek ki magatokat. Vigyétek el az egyik magángépünket. Vigyázz magadra és Jennára is. Tudod milyen butus tud lenni. Ne keveredjetek bajba, világos??!
-Igen 'apa' -mondtam röhögve. Erre ő is elröhögte magát, csak a plázacica hallgatott. Na igen belsős poén. Luke-ot néha 'apu-nak' hívom, mert velem olyan apáskodó. Amikor ezt egyszer megemlítettem neki, azt mondta, hogy azért, mert engem olyan régóta ismer, és a viszonyunk is olyan, hogy számára olyan vagyok, mintha a lánya lennék. Szóval elég jó a viszonyunk, még ha jelenleg bele tudnám folytani egy kanál vízbe, azt se fogom soha elfelejteni, amit az elmúlt 10 évben tett értem -na akkor megyek, had faljátok egymást tovább. -kacsintottam és boldogan indultam meg az ajtó irányába, hisz elértem a célom. Tudtam, hogy ha Luke-ot sikerül eléggé zavarbahoznom, elérem, hogy úgy engedjen el, hogy azt se tudja, hogy hova megyek, meddig és még egy repcsit is kaptam hozzá. Jah és majd csak négy-öt hét múlva fog rádöbbenni, hogy én aztán vissza nem jövök többet. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még Luke utánnam szólt:
- Alicia!
-Igen? -fordultam vissza.
-Ha lehet arról amit itt láttál..
-Mit láttam? -mutattam egy ártatlan képet.
- Ezért imádlak én ennyire -mondta angyali mosollyal az ajkain. Még adott egy puszit a homlokomra, jó szorosan megölelt, végül összeborzolta a hajam és elengedett, hogy had pakoljak. Tudom, hogy nem hazudott volna nekem, csak a parancsot teljesítette. Szívesen magammal vinném, de ő nem szegné meg az esküt. Túlságosan hű a ligához. Azért hiányozni fog.
Elindultam a szobám irányába, remélve, hogy nem futok össze senkivel. Sajnos, az imáim nem találtak meghallgatásra, mivel a sarkon összeütköztem Dave-vel. Magamban szitkozódtam egy sort, majd kifacsartam magamból egy mosolyt. Mentem volna tovább, de elkapta a kezem és visszahúzott.
- Mi az? Valami baj van? -kérdezte kedvesen. Szerettem. És talán még most is. De az a mérhetetelen sok hazugság.. nekem egy "kicsit" sok. Talán idővel meg tudok neki bocsátani. De nem most. Előbb elmegyek, és megteszem azt amit már régen meg kellett volna. Bosszútállni, és a Bérgyilkosok Ligáját végleg kiiktatni. Nem fog több ártatlan ember meghalni. Csak az ilyen szörnyetegek, mint ők.
- Hahó!! Alicia!! Kicsim!! -feleszméltem a gondolkodásomból és csak most vettem észre, hogy a két kezemnél fogva ráz.
- Mi az?? Hééé hagyd ezt abba!! -rivallok rá.
- Huh, de rám ijesztettél. Mi van veled?? Történt valami??
- Nem csak fáradt vagyok egy kicsit. Azt hiszem veszek egy hosszú, forró fürdőt, és alszok egy jót.
- Nekem jobb ötletem van -húzta pervez vigyorra a száját.
- Ne most tényleg fáradt vagyok, és.. -itt megszakat a mondandóm ugyanis egy pengeéles samuraj kard repült felém. Elkaptam a levegőben a markolatát, mielőtt még ketté hasított volna, majd mikor megláttam, hogy ki volt a merénylő, elkezdtem torkomszakadtából üvölteni:
- Ki ez a fasz?? Kicsinállom!! Majd megtudod öcsikém, hogy milyen az a kegyetlen halál!! Az anyádat hasítsad ketté amiért elkövette azt a hatalmas bűnt, hogy egyáltalán teherbe esett veled. Hogy jössz te kis hímringyó ahhoz, hogy megpróbálj megölni??!! Nálad 10x jobbak is próbálták már, sikertelenül. De azt hiszem megmutatom neked, hogy mi jár azoknak, akik velem kezdenek ki. Jah egyébként, nekem ehhez nincs szükségem erre -mondtam és a kardot beleszúrtam a falba. Megindultam felé, de Dave megpróbált lefogni. -Engedj!
- Nem!! Az a srác nem bénázott, hanem profi. Csak bemutatta, hogy egy igazi bérgyilkosnak mennyire kell ébernek lennie. És nem mellesleg ő a főnök fia. -mondta hallkan és nyomatékosan.
- Leszarom hogy ki ez a pöcs felőlem aztán Vilmos herceg is lehetne, velem akkor sem kezdhet ki. Ha pedig már úgy is vendégségben van, bemutatnám neki, hogy milyen az Alicia Jazmin Queen féle vendégszeretet! -mondtam majd kitéptem magam Dave szorításából és nekiindultam.
- Na mi lesz??! Betojtál??! Játszuk le, de rendesen! Mindenféle fegyver nélkül!! Az erőre, a fittségre, és a rafinára alapozva!! Így is benne vagy?! Vagy inkább apuci háta mögé bújsz?!!
- Persze, hogy benne vagyok. Ne aggódj finom leszek vele! -nézett át a fejem fölött. Biztos Dave-nek mondta. Erre felment bennem a pumpa.
- Inkább magadat féltsd, ne engem!! -mondtam miközben a fegyverzetemet a földre dobáltam, majd egy jól irányzott rúgással a legtávolabbi sarokba rúgtam. A hatalmas csattanás jelezte számomra, hogy a cuccaim célba értek. Mindeközben le nem vettem a szememet az ellenfelemről, aki ugyanúgy tett mint én.
- Kislány még mindig harcolni akarsz?? Nehogy aztán könnyek áztassák azt az ártatlan, porcelán pofidat! -mondta gúnyossan miközben végigsimított a kezével az arcomon, majd az ujjai megállapodtak az államon. Ekkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna. Egyenessen abba a csillogó barna szemébe néztem, és olyan közel hajoltam hozzá, hogy az ajkaim súrolták az övéit. Fojtott hangon beszéltem hozzá:
- Engem nem kell féltened! -mondtam, majd vámpírsebességgel hátrébb léptem egyet, elkaptam a karját és földhöz vágtam. Harcoltunk egymással, míg végül alatta kötöttem ki. Diadalittas mosoly kíséretében fölém hajolt, úgy, hogy azt hittem megcsókol. Ekkor a pillanat töredrésze alatt jobban megvizsgáltam az arcát. Meleg, mogyoróbarna szemek, telt ajkak, férfias arcvonások, és gödröcskés mosoly. Ha jelen pillanatban nem akarnám kinyírni, még helyesnek is mondanám. Áhh kit álltatok, iszonyú helyes!! Fekete, kócos haj, kreolos bőr, kidolgozott felsőtest, rettentő erős, harcias, és rohadt magas!! Egyszóval az esetem. Oké Dave nem egészen így néz ki, mint ez az Adonisz, de a szőke haját és a bőrszínkülömbséget leszámítva, nem is különböznek annyira. Hirtelen feleszméltem a bambulásomból, amikor puha ajkakat éreztem az enyéimen. Egy szájrapuszi. Asszem. Vagy valami olyasmi. Elrántottam az arcom, majd egy gyors mozdulattal, fordítottam a helyzetünkön. Most Mr Tökély arccal a matracnak feküdt, én pedig rajta ültem. Bal kezét a földhöz, a jobbot a hátához fogtam.
- OKÉ, ELÉG LEGYEN MÁR!!! -verekedte át magát Jenna a tömegen. Engem talpra állított, majd a kezét nyújtotta a kis apuci kedvencének, majd őt is felsegítette a hideg padlóról. -MI A FASZ VOLT EZ ALICIA, ELÁRULNÁD NEKEM, KÉRLEK!! -üvöltötte a képembe drága barátnőm.
- Jenna ez nem a te dolgod légyszíves ne avatkozz bele!
- Ó de beleavatkozok!! -szólt ingerülten. Sose láttam még ilyen idegesnek. Talán egy kis félelem vagy talán még egy kis féltés is volt benne. De én is dühös voltam. Rengetegszer veszekedtünk amiatt, hogy beleütötte az orrát a dolgaimba. Szeretem, ő a legjobb barátnőm, és nagyon aranyos, hogy így aggódik értem, de attól még nem kéne ezt tennie. -Heló! Jeniffer Tompson vagyok, de szólíts csak Jennának. Örülök, hogy megismerhetlek!! -nyújtotta a kézfogásra a kezét.
- Christian Moore. Úgyszint. -fogta meg Jen kezét. Mikor elengette, egyből felém nyújtotta. Francba. Kihúztam magam, jegesen a mogyoróbarna szemeibe néztem, majd megfogtam a kezét, hogy lássa nem ijedtem meg tőle.
-Alicia Jazmin Queen.
-Szép név -mondta.
- A Christian se rossz -mondtam őszintén. Ekkor elröhögte magát. Most meg mi baja?? Eszem ágában nincs megjátszani magam bárki kedvéért, pláne nem az övéért.
- Christian kérlek bocsáss meg Alinak, hogy ilyen modortalan, csak tudod most egy kicsit feszült és fáradt is, mert már napok óta nem aludt. Tudod ő a Vadász és nincs egy perc nyugta se. -nevetett fel feszülten. Ki a faszom az az Ali?? Tudja jól, hogy utálom, ha becézgetnek. Épp megszólaltam volna, amikor ez a felfuvalkodott hólyag megszólalt.
- Hagyjuk ezt a hivataloskodást. Szólítsatok csak Chrisnek. Nem vagyok oda azért, ha a teljes nevemen hívnak. -nevetett fel kínosan.
- Rendben -mondtam, majd Jenhez fordultam -drága, drága Jennifer, kedvesem, szívem pici csücske-kezdtem.
- Nah most aztán benne vagyok a szarban -húzta el a száját. Nah igen, nyílt titok, hogyha valakire kibaszottul dühös vagyok drágámnak, kedvesemnek, szívem csücskének vagy valami hasonlónak szólítom. De ha már a teljes nevét használom, akkor már állíthatják is ki a halotti bizonyítványát, mert tuti, hogy letépem a fejét.
- Mond csak egyetlenem -kezdtem finom, lágy hangon - KI A FASZ AZ AZ ALI??!! ÉS milyen jogon szólsz bele egy bunyómba??!! Bazd meg én se csesztetlek téged, mi a faszért nem tudsz nyugton maradni??! -üvöltöttem torkom szakadtából.
- Azér bazd meg, mert olyan vagy nekem, mint ha a nővérem lennél, és nem akarom, hogy bajod legyen!! -sírta el magát.
-Jaj, de mondtam már hogy ne félts engem -mondtam lágyabb hangon. Odaléptem hozzá, letöröltem a könnyeit, és magamhoz öleltem. Simogattam a hátát, miközben a vállamba szipogott. -Jól van, naa ne sírj már, nagy hírem van!! -megvártam, míg felnézett a vállamból, hogy a szemébe nézve közölhessem a nagy hírt -Holnap elutazunk! Mi ketten, a bőröndök tele szebbnél, szebb ruhákkal és egy adag jókedv. Na, hogy tetszik??
- Vááá!! -ugrott a nyakamba, amiért mind a ketten a földön kötöttünk ki. Ekkor vettem észre, hogy Christian még mindig itt van, és kikerekedett szemekkel néz minket.
- Ne hívjak orvost?! Esetleg pszihológust?! -kérdezte elképedve.
- Nincs rá szükség. Ők így örülnek -lépett ide Dave -Dave vagyok -nyújtott kezet, majd egyből le is pacsiztak, a következő pillanatban meg már a legutóbbi focimeccsről diskuláltak. Fiúk...
- Khmm... -köszörülte meg a torkát Jen -tudjátok, rohadtul tudok örülni, hogy máris ilyen nagy a szerelem köztetek, de nem tudnátok egy icuri- picurit segíteni?? - erre elröhögték magukat és felhúzták a földről, Jennát. Ekkor felém nyújtották a kezüket. Upsz...
- Ööö tudjátok egész kényelmes itt.. meg úgyis annyit voltam már a földön, szóval minek álljak fel.. meg így legalább azt is látom, hogy milyen hanyag munkát végeztek a takarítók.. ez nagyon undi. Dave légyszíves keresd meg Krisztenéket, és szedd le a fejüket. Mondd meg nekik, hogy hordják ide a lusta kis seggüket vagy én rugdosom őket ide! Adj nekik egy-egy fogkefét. Úgy ragyogjon itt minden, hogy az ember lássa a padlóban a tükörképét!!
- Rendben kicsim, de minden rendben? Furcsán viselkedsz..
- Persze, csak fáradt vagyok, de most menj! -mondtam. Elindult, majd eltűnt az emberforgatagban.
- Alicia! Lehet, hogy Dave-et meg tudod vezetni, de engem nem! Mi a baj?? -guggolt le hozzám Jen. Ekkor látta meg a bokámat, majd a térdemet. -Úristen!!! -akadt ki teljesen. Erre Christian is leguggolt hozzám, majd jobban szemügyre vette a lábamat. Kicsit forgatta, tapogatta, mintha értene hozzá.
- Mit csinálsz?! -kérdeztem furcsa arcot vágva. Nem akartam, hogy lássa, hogy nemigazán volt kellemes, hogy hozzáért. Nem azért, finoman nyúlt hozzá, mégis üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de pókerarcot vágva türtőztettem magam.
- Tudod, kiskoromban orvos akartam lenni -mutatta meg a gödröcskés mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése