Prológus 4.

Az előző rész tartalmából:

- Nyitom!!-kiáltottam ki miközben a elfordítottam kulcsot a zárban, ezzel kinyitva az ajtóm. - Váá de jól nézel ki!! Csúcs a hajad!! És a smiked!! De még a körmeid is!! -mért végig legjobb barátnőm. A lábamra nézve azonban összeráncsolta a szemöldökét. - Mezitláb jössz??

- Nem tudok milyen cipőt felvenni a hülye gipszemhez. Talán levágom...
- A lábadat??!!! -kerekedett el a szeme.
- Hülye a gipszre gondoltam!! Bár ez se rossz ötlet -vágtam elgondolkodó arcot.
- Hülye vagy -bokszolt a vállamba.
- Hölgyeim habár nem szívessen szakítom félbe a bájcsevejt, és mindketten gyönyörűek, de indulnunk kéne, mert el fogunk késni. -mondta idióta brit akcentussal Chris. Nem is vettem észre, hogy itt van.. de.. ő... most engem gúnyolt ki??! Kissé sértetten néztem, mire ő kölyökkutya szemeket meresztett rám. Most komolyan, hogy haragudhatnék rá?!
- Béna az akcentusod -nevettem el magam végül.
- Tudom. Na de most kapj fel egy cipellőt és induljunk.
- Ahjj pasik!! -sóhajtottunk fel egyszerre Jennával.
- Ezt kikérem magamnak!! Mindössze nem szeretek késni, és ilyen lényegtelen dolgokkal húzni az időt!!-háborodott fel.
-Először is ez nem lényegtelen! Másodszor pedig, ne háborogj itt, mint a tenger, nyugii vaan! -húztam el a szavam. -Akkor előkotrok valami lábbelit -indultam meg a cipősszekrény felé.
- Eszedbe ne jusson!! A cipőid között tornacsukák, sportcipők, AirMax-ek(amik ugye nem illenek egy hivatalos rendezvényre), valamint iszonyú lábgyilkos magassarkúk...-nem hagytam befejezni.
- Tűsarkú!! -keltem ki magamból igazi brit akcentussal.. öhm... talán az is közrejátszik, hogy Londonban nőttem fel, és én IGAZÁBÓL is brit vagyok..
- Nem számít. Na nekem van egy balerina cipőm ami pont jó ehhez a rucihoz. -húzkodta meg a tűzvörös ruhám végét.. öhm oksi, nem volt túl hosszú.. de mégis kinek ártok ezzel?! Meg a gipsz eléggé korlátozott, úgy, kb.... mindenben! Hosszabb ruhát sem tudtam miatta felvenni. Már most elegem van belőle, pedig mégcsak 2 órája lehet rajtam. Ahj!! -fél perc és itt vagyok!
- Akkor inkább gyere a kocsihoz, ott megvárunk! -szólt utána Chris.
- Oksa, ott talizunk!! -futott el, Chris pedig elindult az ajtó irányába.
- Héé!!! Vannak ám olyanok is, akik nem tudnak olyan tempóban haladni, mint te!! -keltem ki magamból.
- Tudod nagyon vonzó vagy amikor felkapod a vizet -eresztett meg egy mosolyt, de a szemében láttam, hogy komolyan gondolja. -Nah gyere, viszlek. -Boldogan ugrottam a nyakába, azzal nem is foglalkozva, hogy a ruhám egy "kicsit" rövid.. khm.. nyomtam egy puszit az arcára hálám jeléül. A helyszínre minden probléma nélkül odaértünk. A cipő, amit Jenna adott, tényleg szuper volt. Kényelmes és elegáns. A bevonulással több problémám is adódott. Jenna mint az örök szingli minket meg se várva bement a hatalmas, ijesztő külsejű épületbe. Ismételten ketten maradtunk, Chrisz pedig felém nyújtotta a kezét. Ma kivételesen ő volt a párom, mert Dave "nem ért rá".. khmm.. ez egy kötelező rendezvény szóval nem tudom mi ez a duma. De azt hiszem, hogy nem is érdekel. Felőlem lehet a ribancaival, vagy küldetésen is. Különben is jobb, ha nincs itt. Nem tudom, meddig tudnám megjátszani magam vele kapcsolatban. Lényeg a lényeg, Chrisszel karonfogva ballagtunk be a kétszárnyú ajtón. Az őrök csak bólintottak egyet, üdvözlésük (és talán tiszteletük) jeléül. A teremben hirtelen csönd támadt, ahogy beléptünk. Ennyi elég is volt, hogy felkapjam a vizet. Ezen a ponton két dolog lehetséges nálam. Egy: egy üvöltéssel mindenkit helyre teszek. Kettő: elhülyülöm.  Mivel épp "nyaralni" indulok az lenne a normális, hogy minden happy velem. Kiismerhetetlen arckifejezéssel a fejemen, elléptem Christől majd megálltam. Mibdenki visszafolytott lélegzettel várt, h ebből mi lesz. Magamban jót szórakoztam a rémült fejeik láttán. Felugrottam, majd leérkezéskor a gipszes lábamat kiraktam oldalra egy "TÁDÁM" kiáltással párhuzamossan. A kezdőktől egy hatalamas sóhaj, a régebbiektől egy nevetés volt a reakció. Innen már olajozottan haladt tovább az este. Ugyan néhányan kissé rosszallón figyelték, mikor a vacsoránál Chris mellé ültem, majd táncoltam is vele, és meg kell hogy mondjam, remekül szórakoztam. Egy bizonyos pontig, amikor is rájöttem, hogy mire is megy ki ez az este.
Épp a mosdóból jöttem kifelé, mikor egy hatalmas puffanást hallottam az egyik közeli helységből. Odamentem, hallgatóztam. Semmi. Ekkor előszegtem a tőrt, ami egész eddig a ruhám takarásában volt. Nah igen, mindig fel kell készülni a legrosszabbra is. De amit bent láttam arra még én sem voltam felkészülve.............

Jön az első fejezet!!!